Alice és Edward
„-Úgy értem valami hamarosan meg fog változni - mondta ki hangosan - Az életed úgy tűnik, keresztúthoz érkezett.
-Feltűnt neked is, hogy ez most úgy hangzott, mint egy karneváli cigányasszony hamis jóslata?
 Edward
"Soha nem akartam még ennél jobban kiérdemelni valaki bizalmát, mint most, amikor ennek minden lehetőségét tönkre kellett tennem.
Még rosszabbá tette ezt az a tudat, hogy ez lesz az utolsó emléke rólam. Ez volt a búcsújelenetem."
Edward és Bella
- Nem lenne jobb ha, egyszerűen megköszönnéd nekem, hogy megmentettelek, és annyiban hagynád a dolgot?
- Köszönöm. – mondta magában dühöngve, és várt.
- Nem fogod annyiban hagyni, mi?
- Nem én!
Alice
"Bella egy percen belül rá fog nézni Edwardra. Viselkedjünk normálisan."
Edward
"Össze tud törni egy halott, dermedt szív? Úgy éreztem, az enyém igenis össze tud törni."
Edward
"Amikor végül a felszínre emelkedtem, már nem voltam ugyanaz, mint előtte.Az életem egy végtelen, változatlan éjszaka volt. Szükségszerűen egy örökös éjszakának kellett lennie. De akkor hogy lehet, hogy most felkelt a nap, az éjszaka közepén?"
Edward és Bella
- Az agyam nem működik jól? - Kérdezte, a hangja bosszúsan emelkedett - Csodabogár vagyok?
- Én hallok hangokat a fejemben, és te azért aggódsz, hogy te vagy a csodabogár.
Edward és Bella
- Mire vagy kíváncsi? - Kérdeztem. Nem maradt több titok, csak apró részletek.
- Hány éves vagy? - kérdezte.
A válaszom automatikus és megrögződött volt. - Tizenhét.
- És mióta vagy tizenhét?
Próbáltam nem mosolyogni a leereszkedő hangon. - Egy ideje. - közöltem.
Edward és Bella
- Ne nevess! - figyelmeztetett - De hogy tudsz kijönni a napfényre?
Nevettem a kérése ellenére. A kutatásai nem fedtek fel semmi szokatlant, úgy tűnt.
- Mese. - mondtam.
- Égető napfény?
- Mese.
- Koporsóban alvás?
- Mese.
Alice és Edward
- Mire koncentráltál ennyire, hogy ilyen sok mindenről lemaradtál?
- Jasper az évfordulónkon gondolkozik - nevetett – Próbálja nem eldönteni, hogy mi legyen az ajándékom, de azt hiszem van egy elég jó sejtésem…
- Arcátlan vagy.
- Ja.
  Edward és Bella
- Ha valaki arra tüzelne, hogy egyél sarat, megtennéd, igaz?
Orra megrándult és mosolygott.
- Egyszer megtettem… fogadásból. Nem volt olyan rossz.
Edward és Bella
- Arra a tényre utalsz, hogy nem vagy képes végigsétálni egy lapos, szilárd felületen anélkül, hogy ne esnél el valamiben?
- Kétségkívül.