Peter és családja egy közös kirándulásra mentek, aztán célba vették a Vámpírbaseball-t.
K: Hogy megy a kirándulás?
P.F: Nagyon jó, éppen a motorparkban ülök ami gyönyörű. Nincs tengerpart, de gyönyörű. Nagyon hasonló mint az Alkonyat. Van egy csomó óriási lucfenyő.
K: Biztonságosan vezetsz?
P.F: Négy büntetést kaptam az elmúlt 3 hétben, különböző okokból. Olyan voltam mint egy rendőrmágnes, de nem tudom miért. Harcolni fogok ellenük, sosem ismerem be hogy tévedek. Személyesen kell találkoznom velük, és harcolni ellenük.
K: Mondj nekünk valamit a holnapi baseball meccsről!
P.F: Tesztelni fogjuk a vámpírbaseball-tudományunkat egy nagy tömeg előtt, és azt hiszem sok ember rá fog jönni, hogy a szereplőgárda nagy része nem tudja, hogy kell eldobni a labdát, és csak éppen elérték, hogy jónak tűnjünk. A Make-A-Wish-Foundation felkért, hogy játsszak, és azt hiszem ez egy jó ügy érdekében történik. Szeretem a jótékonysági eseményeket, mert szerintem jó dolog adni. Mikor fiatal voltam, baseball-oztam, de nem sokáig, szóval jó móka lesz. Remélem Rachelle az én csapatomban lesz. Gyilkos a csavart labdája, nem igaz?  Nem tudom, felveszem a régi, olajos kesztyűmet, és várom, hogy a bíró hova rak engem. Lehetnék én a bíró. Azt hiszem mindenképpen Carlisle-nak kéne a bírónak lennie. Az a különbség, hogy holnap nem lesznek különleges effektek; amikor futunk, és ahogyan elütjük a labdát, egy nagy feladat lesz. Nem lesznek dublőreink.
K: Volt dublőröd az Alkonyat forgatása alatt?
P.F: Nem, mert nem volt sok nehéz jelenetem, csak csúsznom kellett, amihez adtak volna egy dublőrt, de megmondtam, hogy el tudom játszani magam is. Szóval gyakoroltam. Úgy tűnt, hogy egy remek csúszás lesz, leugrottam egy trampről (nem tudom mi ez :DDD) és jó móka volt. Szeretek trükköket csinálni, jó móka számomra. Próbálok annyit csinálni, amennyit csak lehet. A csúszás közben jól lehorzsoltam a lábamat.
K: Jó dolog, hogy orvost játszol, tudtál segíteni magadon?
P.F: Igen, egy kis jég és minden rendben volt. Bevettem két aszpirint és másnap reggel már teljesen jól voltam.
K: Amikor családi kirándulásokra mentünk, az apámnak mindig megkellett szidnia minket; neked kellett valaha ezt csinálnod?
P.F: Csak 3x egy nap.
K: Mit gondolnak a lányaid arról, hogy aput felismerik az úton?
P.F: Azt hiszem, megszokták. Kicsit időigényes, de próbálok rugalmas lenni a rajongókhoz. Mikor gyerek voltam, és odamentem valakihez, hogy adjon autógramot és ő azt mondta hogy nem, mert túl elfoglalt volt szomorúan mentem haza. Szóval próbálok megállni, és biztos akarok lenni abban, hogy jó vagyok a rajongókkal, mert ők is jók hozzánk.

K: Várod, hogy visszatérj Vancouverbe?
P.F: Igen. Egyet pislogok és már a harmadik részt forgatjuk. Ezen a nyáron jut egy kevés időm arra, hogy a családommal legyek, szóval ezután New Yorkba fogunk menni, a rokonainkhoz, és utána elmegyünk egy hétre Hawaiira. Próbálok annyi időt a családommal tölteni, amennyit csak tudok, mert augusztusban nagyon elfoglalt leszek a klippekkel (?), és a Nurse Jackie második évadát fogjuk csinálni.
K: Olvastad már a harmadik rész forgatókönyvét?
P.F: Még nem. Úgy néz ki, hogy jövő héten fogom megkapni.
K: Van valami, amit megváltoztatnál a karakteredben?
P.F: Azt kívánom bár ne tűnne el hosszú időre. Szerettem volna, ha elmegy Olaszországba és sok mást. Carlisle ismeri az egész Volturit, és segíthetett volna elsimítani a dolgokat. Talán leülhetett volna velük kávézni, és ezt mondhatta volna: „Hé, tudjátok hogy ez így nem jó.” És nem akarom lelőni a poént azok számára akik nem olvasták a negyedik könyvet, de nem volt ott, mikor a baba érkezett, mint más orvosok. Valahol a 9. lyuknál volt és golfozott.
K: Adtál tanácsot Robnak és Kristennek, arról, hogyan kezeljék a hírnevet?
P.F: Nem hiszem, hogy lenne erre tanács. Ez egy mutató, még nekem is. 15 éve dolgozok színészként, de még soha nem volt ekkora rajongótáborom, mint ennek a filmnek. Az emberek gyakran mondják, hogy bírtak engem a régebbi filmjeimben, de az Alkonyat esetében, mikor az emberek meglátnak engem leesik az álluk, és csak sikítanak. Kezdek hozzászokni, de azt kívánom bárcsak adna valaki valami tanácsot. Ha az emberek néznek, mit tehetnél? Továbbmész, és jó dolgokat teszel, mint például a Make-A-Wish Foundation-nak dolgozni. Szerencsésnek érzem magam, hogy ezt tehetem.
K: Milyen a filmezés, élvezed?
P.F: Szeretünk együtt lenni. Sokat szórakozunk együtt, munka után. Ez olyan nekem mintha egy család lennénk, szeretek velük lenni, és szeretem mikor mind együtt vagyunk. Különösen jó, mikor a forgatáson is mind együtt vagyunk. Jó a szereplőgárda, egy jó társaság. Mindannyian kedveljük egymást, ez fontos. Rachelle az idegenvezető, mert ő kanadai, és megmutatja nekünk az összes jó helyet.
K: Mit gondolsz egy vámpírmozi készítéséről?
P.F: Mikor kaptam egy hívást az ügynökömtől, hogy szeretnék-e egy vámpírmoziban játszani, nem akartam, szóval elolvastam a könyvet egy nap alatt és beleszerettem. Azt gondoltam, hogy jó történet. Olyan, mint egy visszatérés az öreg Bella Lugosi filmekbe, ahol megvolt a régi történetek misztikussága és csábítása. Ez az amiért élvezem a vámpírfilmeket. Valahol a sorok között horror zombifilmekké válnak, és ezért gondoltam először, hogy nem akarom csinálni, de mikor elolvastam rájöttem, hogy rosszul gondoltam, és azt mondtam, vegyetek fel.